Kezdeti nehézségek

Az idősebb kisfiam, Peti, vagy ahogy mi ismerjük Petykó elkezdte az iskolát szeptember elsején.
Már nagyon várta. Az iskolatáskát onnantól kezdve, hogy megvettük csak alváshoz vette le a hátáról.
A délutáni alvásról is leszokott a nyár végén, hogy jobban bírja a strapát.
Ismerve őt azért számítottam némi nehézségre az új környezet és rendszer miatt, lelkesedés ide vagy oda.
Nagyon érzékeny gyerek, a változásokat nehezebben viseli, de csak addig amíg meg nem tapasztalja az újdonságot, meg nem ismeri az új rendszert. Pár nap az egész, de aki nem ismeri megijedhet, mert testi tünetekben ez nála erős fejfájást és hányingert okoz. Adtam is rögtön használati utasítást a tanár néninek, aki szerencsére tudta miről beszélek, mert a három gyermeke közül az egyik hasonló eset.
Úgy intéztem, hogy szabadságon legyek az első pár napban és délben elhozhassam a suliból, mert első héten még ezt megengedték.
Persze első nap szörnyű állapotban jött haza, de aludt egy nagyot és rendbe jött.
Másnap gondoltam bevetek némi természetes nyugtatót, hátha beválik. Főztem neki citromfű teát. Nálam használ ha feszült vagyok. Nincs rossz íze, ivott is fél bögrényit.
A következő két nap nem is volt semmi gond, de csütörtökön már dolgoztam és apa vitte suliba és a tea is elfogyott. Megint jött a fejfájás és hányinger. Gyorsan vettem teát és elővettem a homeopátiás bogyómat is, amit gyerekeknek is lehet adni. Alvászavarok és feszültség oldására ajánlják. Már teszteltem. Enyhe nyugtalanságnál nekem jó volt, de azért ha sík ideg vagyok valamitől akkor nem érzem a hatását.
Lehet, hogy csak placebo, nem érdekel. A lényeg, hogy valami működik és nincs gond ezzel már.
Pár nap és el is felejtjük majd szépen lassan a teát is meg a bogyót is reggelente meginni és bevenni.

Most a gépház beszél

Már több hete nem írtam új bejegyzést. Gondoltam, ma kanyarintok valamit.
Lehetőségem van arra, hogy a blogommal kapcsolatos némi statisztikát böngésszem. Hányan olvassák és mikor, milyen országokban, hogyan találtak rá az oldalra, milyen böngészővel stb.
Persze az oldal megnyitások száma nem egyenlő az olvasók számával, már csak azért sem mert egy részük robot nyitogatás, azoké a nyamvadt adatok után kutató programoké.
Mindig eltűnődöm, hogy vajon kik találnak rá és olvassák el a gondolataimat. Olyan jó volna tudni!
Van akikről tudok, a nagynénikéim és rokonaim például. Ezúton is puszilom őket.
Ismerőseim, régi és új kollégáim. Sziasztok! Like :-)!
Finnországból Anikó. Üdv!
Németországból a sógornőm és családja. Puszi nektek is!
De vajon ki olvassa Amerikában, Svájcban, Ukrajnában, Spanyolországban, vagy éppen Magyarországon az ismerőseimen kívül?
És ki talált rá nem rég Franciaországban? Ez az ország új, eddig nem szerepelt a statisztikában.

Valószínűleg rejtély marad...