Felvilágosítás alapfokon

Tegnap beiktattam egy alvós napot. Előbb elaludtam, mint a gyerekek.
Olyan sok a tennivaló minden nap:munka, gyerekek, háztartás, ja meg van egy férjem is. Időnként összefutunk a konyhában. Este még kivasalom a másnapra szánt ruhákat, mert mosás után annyira felesleges szerintem. A szekrényben úgyis összegyűrődik.A feleslegesen elvégzett munka meg csak kiakaszt.
Reggel korán kelek ilyenkor, amikor délelőttös vagyok. Ötkor csörög az óra, igaz csak hatra megyek és itt van a közelben a munkahelyem, de szeretem nyugodtan meginni a reggeli zöld teámat, meg ennem is kell, mert én rögtön éhes vagyok, amint felébredek. Aztán kipakolom a gyerkőcök reggelijét az asztalra, hogy apának ne kelljen még ezzel is foglalkoznia oviba indulás előtt. Elég stresszes ez így is neki :-) A srácok nem kímélik. A4-lapra felírom az aznapi aktuális tenni -vinni valókat például: orrporszívozás indulás előtt, alvósállat ne maradjon itthon, gyümölcsöt vinni, benti nadrág stb.
A délutános hetek lazábbak, mert 10-re megyek és ilyenkor én viszem oviba a fiúkat.
Ma hajat mostam mielőtt a gyerekek fürödni mentek volna, és bejöttek hozzám kíváncsiskodni :-)
Petykó kereste a kukimat :-) mindenkit megnyugtatok, nekem olyan nincs, de ez a kisfiamat cseppet sem nyugtatta meg. Nem értette, hogy miért van ez így és láttam rajta, hogy ezt itt és most meg kell magyarázni. Nem szoktam hazudozni vagy hülyeségeket mondani nekik, inkább lebutítva úgy hogy valamennyire értsék adom a válaszokat a nehéz kérdésekre.
Belevágtam hát...hogy a lányoknak ez van a fiúknak meg az, meg van olyan hogy petesejt meg ondósejt, meg egyszer majd biztosan neked is lesz feleséged és így tovább. Nagyra nyílt szemekkel és még nagyobb döbbenettel hallgatta végig az első rögtönzött felvilágosító órámat. " És nekem is nő majd baba a hasamban?" kérdezte a végén, ebből éreztem hogy van még mit meszelni. Miután letisztáztuk, hogy az csak a lányoknál fordulhat elő, megnyugodott. És én is! És a hajmosást is befejezhettem végre :-)
Remélem, holnap nem fog ondó- meg petesejtezni az oviban!!! :-)

Új korszak kezdete

Ez itt most Andrisról fog szólni. Andris a kettes számú versenyző, a kisebb fiam. Megkésett beszédfejlődése van, ami azt jelenti, hogy elmúlt három éves és még mindig nem hajlandó megtanulni beszélni. Ez az igen idegesítő hajlam öröklődik de nem az én ágamról származik :-)
Teljesen rendben van egyébként, mindent ért és megértet, minden korszakon átesett, jól hall, nagyon okos, korán szobatiszta lett stb. csak éppen az nem esett le neki mostanáig, hogy az üm-ögést nem mindenki érti.
Mindenkinek volt egy ismerőse körülöttem, akinek a gyereke hasonlóképpen viselkedett, és azt állították, hogy majd ha elkezdi az óvodát nagyon rövid idő alatt változás áll be és beszélni fog. Még a logopédus is azt tanácsolta, várjuk meg mit hoz az ovis légkör. Hát egy jó ideig úgy nézett ki, hogy semmit. Az én fiam makacsságát nehéz túlszárnyalni. Ha ő valamit nem akar az nem lesz elvégezve, ha pedig valamit kigondolt az úgy lesz.(ez a tulajdonság mondjuk már ismerős :-)) Legalábbis így indul neki mindennek, aztán én keresztülhúzom a számításait időnként hol így hol úgy :-)
Persze kipróbáltam én azt is hogy" nem értem Andris mit mondasz" , de azt a toporzékolást, sírást ,szomorúságot két napnál tovább nem bírtam, és most aki nem járt még hasonló cipőben az ne szóljon egy szót sem!
DE JELENTEM ennek vége. Andris megszólalt az oviban!!! Itthon persze egész nap beszél a saját nyelvén. Amit akar azt megnevez, mint a családtagokat, de még Béla papát is és nem Béja hanem Béla  l-lel. De minden más üm meg pam meg úa.
Azt játszották az oviban a nagyokkal (Andris a báttyával, Petykóval egy csoportban van), hogy "Mit visz a kishajó?..." és mindig egy hangot vitt és azzal a hanggal kezdődő szavakat kellett mondani. Andris jelentkezett a "A" hangnál!!! Az óvónéni meglepődött és persze őt kérdezte mire Andrisom nagyon helyesen mondta, hogy APA. Az óvónéninek könnybe lábadt a szeme, hogy az Andris megszólalt és hogy neki!!!
Aztán eszébe jutott még egy szó és megint jelentkezett : ANYA, mondta. Az óvónéni fokozni akarta az egyébként is ünnepélyes hangulatot azzal, hogy segít neki három strigulát összegyűjteni, megkérdezte tőle: És téged hogy hívnak ?(az is A hanggal kezdődik ha esetleg valaki nem értené a játékot :-)) mire válasz Petykótól jött: Azt nem tudja mondani. :-)
Van remény...egyszer beszélni fog!

Van még hova fejlődni

Most, hogy visszaolvastam amit tegnap írtam...hát egy szabályt felállítok: este kilenc után már nem írogatok.
Mennyi szóismétlés, tőmondatok...
Használhatatlan vagyok az esti órákban. Reggel mindenre képes vagyok kezdve azzal, hogy korán fel tudok kelni ha kell. Egyszerre pakolok a konyhában, reggelit készítek, a gyerekekkel játszom vagy éppen fogat mosok s közben érthetően válaszolok a "Hol van a ..." kezdetű kérdésekre.
Főiskolás koromban is inkább felkeltem 4-kor tanulni a késő éjszakába húzódó tanulás helyett.
De nem erről akartam beszélni.
Vége a Gyessel töltött hosszú éveknek. Imádom a gyerekeimet, soha nem passzolom le őket hacsak nem muszáj, de most, hogy dolgozni kezdtem, érzem csak igazán, mennyire be voltam már fordulva.
Nagyon élvezem, hogy elmegyek otthonról, felnőttek között vagyok. Bár oviban dolgozom és gyerekben nincs hiány itt sem, ez mégis más. Kollégáim hitetlenkednek, nem értik miért tetszik ez a munka nekem ennyire, de pont ilyet gondoltam ki magamnak, amíg a srácok kicsik. Nem kell messzire bejárnom és a drága időmet utazásra pazarolnom mivel a faluban, bocs már városban van, körülbelül  két kilométerre a házunktól. Nincs teljesítmény kényszer, nyomás rajtam így marad a türelemből a családomra. Mindig van mit tenni így a nyolc óra szinte elrepül. Kollégák jó fejek, gyerekek viccesek és aranyosak( tisztelet a kivételnek :-)).Nem mondom, kellemesen el vagyok fáradva a nap végére.
Hogy mondod? Ez így túl rózsaszín? Hát igen, a pénztárcámat sem terheli meg különösebben ez a munka és ez már az árnyoldal. Hosszútávon pedig  nem fog kielégíteni ez a foglalkozás, de majd amikor a  fiaim már nagyobbak lesznek és tojnak már a fejemre, akkor majd megvalósítom önmagamat :-).

Kalandpark és egyéb furcsaságok az utakon

Farmoson voltam ma a gyerekekkel apunál és a testvéremnél. Már többször tapasztaltam, hogy aki 70-nel húz át egy falun az utána sem megy sokkal többel ott ahol már mehetne mondjuk 90-nel. Szentmártonkátán megelőzött. Itt még nem tűnt fel csak a falu után ahol vissza előztem. Következő faluban újra a nyomomban volt és nem bírta az 50-es tempót így újra megelőzött. Itt már éreztem, hogy még találkozunk. Így is lett, a falu után nem sokkal már megint 70-nel tötyörészett előttem. Megelőztem. Falu number 3, Zsámbok: behozta ismét a lemaradását és megelőzött. Bevallom itt már elhatároztam, hogy a falu után ismét elé kerülök:-) Így is lett,de többet nem láttam a 70 km/h-ás robotpilótára állított cimborát:-)

Na, eddig még egy napnál tovább sohasem jutottam egy naplóval sem. Hátha a korral a kitartásom is gyarapodott :-) De tulajdonképpen mára ennyi, mert mire idáig eljutottam már fél tíz lett, és még hajat is kell mosnom. Majd holnap mesélek...

Próbáljuk ki...