Gyerekszáj, megemlékezés

Petykó sulijában ma tartották a diákok az október 23-i megemlékezést.
A felső tagozatosok adtak  elő egy szép műsort a tornateremben. Onnan tudom, hogy szép, hogy délután is ezt adták elő a városi ünnepi műsoron, amin nekem mint közalkalmazottnak illik megjelenni :-)
Az én elsős kisfiamnak ez volt az első részvétele egy ilyen komoly ünnepségen.
Kérdezgettem suli után, hogy mi volt, hogy volt?
- Hát egy kőhöz hasonlító focilabdát dobáltak és a közepe felé elénekeltek egy... Himnuszt...ha jól emlékszem a nevére.

:-)

Kipróbáltam másképp...és működött

Gyors ütemben haladnak a suliban Petykóék. Már nyolc betűt vettek egy hónap alatt. Nem csodálom, hogy nincs kedve már itthon olvasást gyakorolni. Két betűs szótagokat olvasgatnak, és úgy tűnik nekem, hogy nagyon unalmas neki, nem köti le különösebben. Szerencsére van benne feladat tudat, így azért erőlködik és tulajdonképpen megy neki, csak szenvedősen. De hát az olvasást gyakorolni kell sokat, hogy jól menjen.

Pedagógiai és családsegítő munkatárs tanfolyamra járok szeptember óta. Ez a pedagógiai asszisztens tulajdonképpen csak ez emelt szintű Okj-s bizit adó oktatás.
Most pedagógiát és pszichológiát tanulunk, persze nem kimerítően de nagyon hasznos dolgokat ezekkel kapcsolatban. Ezen a hétvégén az alternatív iskolákról, ovikról is szó volt. Waldorf, Montessori stb.
Kipróbáltam vasárnap néhány módszert a tárházukból az olvasással, betűtanulással kapcsolatban.
Megpróbáltam több érzékszervére hatni a betűkkel kapcsolatban. Maga a betű nagyon elvont dolog egy ilyen kisgyereknek. Bár képekhez, szavakhoz kötik a tankönyvben de én most bevontam a kezét, kreativitását is ebbe a témába. Elővettem a színes gyurmát. Nagy lapokra filctollal felrajzoltam a nyomtatott kis betűket, amiket olvasnak. Megpedzettem Petykónak, hogy gyurmából is megformázhatja ezeket a betűket.
Rögtön bele is vágott, nagyon tetszett neki az ötlet. Nem kértem, hogy csinálja meg mind a nyolc betűt. Magától meg akarta csinálni. Utána rakosgattuk a gyurma betűket két betűs szótagokba és azokat olvastuk.
Többet tudtunk így gyakorolni, mintha csak a könyvet vettük volna elő.
A számokat pedig egy tálba rakott lisztbe az ujjunkkal rajzolgattuk. Jó móka volt ez is...nekik. Mondanom sem kell, hogy a négyéves Andris sem akart kimaradni semmiből. Robbantással sem lehetett volna nagyobb körben szétszórni a lisztet az asztal körül. Amikor már nem a számolásról szólt a móka, ki is telepítettem őket az udvarra lisztes tállal együtt.

A mai gyerekeket rengetek vizuális inger ér már egészen kis koruktól kezdve. Nem egészen úgy fejlődnek, mint őseik, azaz mi. Ezért másképp kell hozzájuk szólni, más nyelven. A vizualitás, kreativitás nyelvén.
Nagyon érdekes ez a téma....szerintem :-)

Salvador Dalí után szabadon

Egyik reggel a szokásos úton iskolába, óvodába Petykó kérdése törte meg a csendet:
- Anya! Tudod mit álmodtam?
- Mit? - kérdeztem őszinte érdeklődéssel.
- Nem emlékszem.
- (????)
- De elárulok egy titkot. Van a fejembe egy kis tévé. Amikor reggel már majdnem felébredtem a Némó ment rajta. A harmadik rész.
- Én is! - kontrázott rá Andris - csa hülem ( magyarul: Nekem is van, csak a fülemben. )

Milyen jó nekik, hogy még ilyen szórakoztató, különkiadások mennek ezen a tévén.
Nekem már csak dokumentum filmek az életemről...

Hadüzenet a " így szoktuk" ellen

Ezzel a kifejezéssel lehet engem felbosszantani.
Mikor a válasz valamire egyszerűen annyi, hogy "mert így szoktuk".
Gondolkozni, azt nem szoktunk? Vagy átgondolni, hogy amit eddig így csináltunk azt esetleg lehet másképp is jól csinálni, esetleg jobban.
Szórakoztat, mikor meg tudok döbbenteni valakit azzal, hogy nem a szokásos választ, vagy reakciót adom a kérdésére.
Például valamelyik pénteken a kollégáimmal beszélgettünk. Feldobta egyikük a kérdést " Mit főztök a hétvégén?" Én közöltem egyszerűen és tömören, hogy "Semmit". Semmit? csodálkoztak. Szerintem még életükben nem hallottak ilyet családanyától. Nem is tudtak vele mit kezdeni. Nem kérdezték, az hogy lehet, vagy miért. Inkább belekezdtek a saját menüjük megbeszélésébe.
Jók a szokások, nincs azzal semmi bajom. Megkönnyítik a mindennapokat, csak maradjunk rugalmasak és alkalmasak új gondolatok értelmezésére, megértésére, elfogadására és ha tetszik, akkor az alkalmazására.

Egyébként azért nem főztem semmit azon a hétvégén, mert szombaton egész nap szétszóródva volt a család.
Gyerekek nagymamáztak, Peti röplabda versenyen én pedig egész nap tanfolyamon voltam. Vasárnap meg inkább elmentünk közösen bringázni Gödöllőre az Erzsébet parkba. Ha főzéssel töltöm a délelőttöt, ez nem jöhetett volna létre. Hazafelé meg vettünk kínait. Ki lehet bírni egyszer egyszer, hogy nincs vasárnapi normális ebéd :-)