Életképek betegszabadság alatt 2.

Naplemente és szivárvány ma késő délután.
Most csak képekben.

Életkép betegszabadság alatt

Andris belázasodott pénteken. Két éjszakát töltöttem lázméréssel, hűtéssel, gyerekágyban alvással.
Eltökélt szándékom, hogy a héten kiűzöm belőle a taknyot, ami már a fülére is elkezdett rámászni.
Orr porszívózás, orr spray, sóoldatos orr mosás, fülmelegítős sapka felrakása, vitamin, gyógytea, könyörgés hogy vegye be a gyógyszert...ezek váltakoznak egész nap.
Andris jó beteg. Pihen ha lázas, lefekszik. Jól elvan, szeret egyedül matatni, játszani. Nem igényli folyton a jelenlétemet. Így nekem is pihentető lesz a hét, gondoltam...
Én is benyeltem ezt a vírust, nem vészes de valószínűleg a kialvatlanság fokozza az "olyan vagyok, mint a mosott rongy" érzetemet.
Kedd éjjel viszont Petykó is lázasan jött át. Így szerdától ő is itthon gyógyulgat. Petykó nem jó beteg. Nem hajlandó lefeküdni még nagyon magas láznál sem. Viszont nagyon nehezen tűri a fájdalmat.
Pihentető hétnek vége...
Legalább a két lüke tyúkunk ránk néz időnként.
Feljönnek a teraszra és bekukucskálnak a teraszajtón.
Inkább azon járna a borsónyi agyuk, hogy tojást tojjanak.

Csak okosan

Feltűnt már, hogy mostanában szinte minden üzlet a gyerekeket próbálja "uszítani" a szüleikre, hogy minél többet vásároljanak? Mert akkor lesz cuki plüss figura vagy matrica amihez megveheted az albumot is. Vagy cuppanós figura 3000 forintonként és persze ehhez is mindenféle kiegészítők vannak egy kis plusz költségért.
Felháborító! Nem? Vagy csak én vagyok a fogyasztói társadalom szégyene?
Megpróbálok okosan vásárolni általában és a gyerekeket is erre trenírozom. Ez az üzletstratégia bőven ad rá lehetőséget, hogy elmagyarázzam a fiaimnak mit miért és mit miért nem veszünk meg.
És most már az iskolába is bejutottak.
Az egyik biztosítási társaság szórólapját hozta haza Petykó a suliból.
Jópofa figurákkal egy ismeretterjesztő tartalmú számítógépes játékokat ígérő felhívás.
Nem akartam vele foglalkozni, de Petykót nagyon felizgatta és még tovább fokozták a ködösítést azzal, hogy az iskola nevét is meg kellet adni. Olyan volt mintha iskolák közötti verseny is lenne egyben. Végül ezzel győztem meg magam.
Regisztráltunk, Petykó legnagyobb örömére. Tudtam én, hogy nem véletlenül kell a szülő telefonszámát is megadni a sikeres regisztrációhoz, de hogy még a játékokat is nekem kelljen megoldani!
Minimum olvasni kell tudni hozzá, így családi program lett. Együtt csináltuk végig. Nyolc héten át jön hetente egy feladatsor és a végén sorsolnak ajándékokat azok között, akik megoldották a feladatokat.
Az már kiverte a biztosítékot nálam, hogy az egyik héten még képet is kellett feltölteni, különben nem lehetett teljesíteni a heti feladatokat. Sportolós témában. Hát udvari medencés képet találtam nagy nehezen úszósapkában, úszószemüvegben Petykóról. Töltsük fel, jó csak legyünk már túl rajta!
Túl nagy volt. Jó akkor kicsinyítsünk, de ahhoz program kell, ami a fenti asztali gépen van csak.
ÁÁÁÁÁÁÁ!!!!
Inkább gyorsan telepítettem a gépemre is egy ilyen programot csak haladjunk.
Heteken át hívogattak magánszámról, de nem vettem fel, mert gondoltam, hogy ennek a társaságnak a biztosítási ügynöke.
Már párszor belefutottam ilyen hívásokba és most egyáltalán nem akarok még fél percet sem rájuk fordítani a drága időmből. Úgyis feleslegesen pazarolnánk egymás idejét. Én nem veszek semmit. De nem szálltak le rólam és egy pesti számról is el kezdtek zaklatni. De már nagyon jól ismerem ezt a trükköt is. Gondoltam. hogy ezek is ők lesznek mikor a számomra ismeretlen számon hívogattak naponta 7-8 alkalommal.
Már a férjem is unta és nem értette, miért nem veszem fel és rázom le őket.
Hát azért, mert akkor ők győznek!
Most örömmel jelentem, hogy öt hét után feladták!!!
Bár lehet, hogy a nyeremény sorsolásból is töröltek :-)...bosszúból.
Annyi baj legyen!

Konkretizálunk

- Ani! Elfogyott a hypo - közöltem az egyszerű tényt a kollégámmal ma délután.
- Már megint. Valaki issza? Ági olyan sokat tesz a vízbe! - válaszolta kedvenc kollegínám.
- Miért? Te mennyit teszel bele? - kérdeztem őszinte kíváncsisággal.
- Keveset.
- Jó, de mégis mennyit?
- Hát... egy kortynyit ;-)
Ez úgy látszik nem lesz konkrétabb. De kezdtem ráhangolódni erre a nem éppen ISO mértékegység rendszerre és mivel szeretjük ugratni egymást tovább faggattam:
- Úgy érted egy löttyintésnyit?
- Úgy! Igen. Pontosan.:-)
- :-)