Most, hogy visszaolvastam amit tegnap írtam...hát egy szabályt felállítok: este kilenc után már nem írogatok.
Mennyi szóismétlés, tőmondatok...
Használhatatlan vagyok az esti órákban. Reggel mindenre képes vagyok kezdve azzal, hogy korán fel tudok kelni ha kell. Egyszerre pakolok a konyhában, reggelit készítek, a gyerekekkel játszom vagy éppen fogat mosok s közben érthetően válaszolok a "Hol van a ..." kezdetű kérdésekre.
Főiskolás koromban is inkább felkeltem 4-kor tanulni a késő éjszakába húzódó tanulás helyett.
De nem erről akartam beszélni.
Vége a Gyessel töltött hosszú éveknek. Imádom a gyerekeimet, soha nem passzolom le őket hacsak nem muszáj, de most, hogy dolgozni kezdtem, érzem csak igazán, mennyire be voltam már fordulva.
Nagyon élvezem, hogy elmegyek otthonról, felnőttek között vagyok. Bár oviban dolgozom és gyerekben nincs hiány itt sem, ez mégis más. Kollégáim hitetlenkednek, nem értik miért tetszik ez a munka nekem ennyire, de pont ilyet gondoltam ki magamnak, amíg a srácok kicsik. Nem kell messzire bejárnom és a drága időmet utazásra pazarolnom mivel a faluban, bocs már városban van, körülbelül két kilométerre a házunktól. Nincs teljesítmény kényszer, nyomás rajtam így marad a türelemből a családomra. Mindig van mit tenni így a nyolc óra szinte elrepül. Kollégák jó fejek, gyerekek viccesek és aranyosak( tisztelet a kivételnek :-)).Nem mondom, kellemesen el vagyok fáradva a nap végére.
Hogy mondod? Ez így túl rózsaszín? Hát igen, a pénztárcámat sem terheli meg különösebben ez a munka és ez már az árnyoldal. Hosszútávon pedig nem fog kielégíteni ez a foglalkozás, de majd amikor a fiaim már nagyobbak lesznek és tojnak már a fejemre, akkor majd megvalósítom önmagamat :-).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése