Lassan vége! A februárnak. Már nagyon várom, mert olyan leterhelt voltam ebben a hónapban mint még soha.
Peti gerincsérvét megműtötték. Szerencsére jól sikerült...ha minden igaz, mert még nem valami fürge.
Így rám marad szinte minden itthoni teendő a gyerekekkel, a munkahellyel és a szombati tanfolyammal együtt. Bár annyi előnye volt a betegállományának, hogy a héten a gyerekek betegsége miatt nem kellett kiesnem a munkából. Ő meg legalább nem unatkozott :-)
Tegnap megvolt az idei harmadik farsangom is. Jótékonysági ovis bál a Műv.-házban. Én a büfében sürögtem és a végén a mindig elmaradó levezetést is megoldottam.
Égve maradt az autóm lámpája és tökéletesen lemerült az akkumulátor este hétre. Egyszer bemondták, hogy egy fekete chevroletnek ég a lápmája a parkolóban. Föl is kaptam a fejem, de a miénk türkiz színű. Aztán azt is mondták, hogy a rendszámában van 173. Nekem is van, gondoltam de a fekete nem összekeverendő a türkiz színnel ezért elhessegettem a fura érzést, hogy esetleg az én autómról van szó. Ráadásul automatikusan be- és lekapcsol a lámpa indulásnál és leállásnál.
Na...vége volt a mulatságnak, elpakoltunk, mindenki megbeszélte ki-kit visz haza. Megyek az autó felé, hát látom, hogy halványan pislákol a lámpa valahol ott ahova én is álltam...Mégiscsak a mi kis chevroletünkről volt szó, fekete ide vagy oda.
Visszarohantam a munkatársaimhoz és elújságoltam a nagy eseményt.
Így levezetésképen a kollégáknak adott volt a feladat: hogyan menjen Szilvike haza!
Legurulhattam volna, mert Kerepesen nincs olyan, hogy vízszintes de ahhoz nem álltam jó irányba.
Csak nő munkatársaim vannak de állították, hogy meg tudnak tolni és forduljak meg valahogy aztán gurulás, vagy már lehet, hogy a betolástól is beindul. Páran telefonáltak haza, hogy az épp értük induló férjüknek van e esetleg bikakábele, de nem volt senkinek. Végül az egyik érkező férjnél volt vontató kötél. Összekapcsolt a főnököm kis citroenjével. Mikor megkérdeztem a segítségünkre érkező férfi embert, hogy akkor mikor adjak gyújtást, mert ilyet még nem csináltam, akkor jobbnak látta ha ő ül a vezető ülésbe. Főnököm, Erika jól megrántotta a chevit és az már berregett is.
Otthon rákérdeztem, hogy vajon hogy a francba maradt égve az a nyüves lámpa?
Visszapörgettem az eseményeket és fény derült az okra mikor oda értem, hogy " jó közel álltam meg a templom kerítéséhez, hogy legyen hely az úton, mert ilyenkor mikor nagyobb esemény van, állnak minden oldalra, egymás hegyére hátára a leparkolók..." és nem akartam kikecmeregni a kerítés és az autó között, könnyebbnek láttam ha az anyósülés felé kecmergek ki az autóból. Ezt most biztos csak a női nemhez tartozó olvasók értik, mert férfiak nem gondolkodnak és parkolnak ilyen hülyén.
Szóval...a lámpa meg akkor kapcsol ki automatikusan mikor az autó leállítása után a vezető felőli ajtó kinyílik, mert a normálisabbja ugye ott száll ki. Ez most, az én esetemben nem történt meg ezért maradhatott égve a lámpa.
Most már ezt is tudom. Ezt hívják úgy, hogy LLL...lifelong learning...magyarul a jó pap is holtáig tanul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése