Bíztam benne, hogy elnyomja őket az álom...de nem, viszont tényleg nagyon csendben voltak.
Félóra múlva felriadtam és miután sikerült beazonosítanom a napot, napszakot és hogy egyáltalán ki vagyok, óvatosan kikukkantottam a szobámból. Szépen, halkan, Petykó szobájában a földön rajzolgattak.
Andristól még ajándékot is kaptam:
" Anya! Lerajzoltalak. Itt hosszú a hajad és lábujjhegyen állsz. A visszeres lábadat nem rajzoltam le. Jó?"
Milyen tapintatos. Talán ha kevésbé hangsúlyozná a melleimet... :-)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése