Nagymamáék a szokásos heti vizitjük alkalmával most Zsófi kutyájukat is magukkal hozták.
Zsófi egy nagyon kimért, jól nevelt fekete kis kutya. Szerencsére, a gyerekek szerencséjére, még kellő türelemmel is rendelkezik.
Amíg mi felnőttek bent készülődtünk a korai vacsorához ők hárman, Zsófi, Petykó, Andris kint az udvaron vezették le a feles energiájukat.
Egyszer csak bevonultak mindannyian az előszobába és Petykó bejelentette, hogy Andris lepisilte Zsófit.
És tényleg...egy éktelen nagy folt csillogott szegény kutya hátán az előszoba ablakán beszűrődő késődélutáni napfényben.
Erősen próbáltuk a röhögést mi felnőttek visszafogni és érdeklődtünk a történet részletei felől.
- Hát az úgy volt, hogy pisilnünk kellett és a cseresznyefánál pont arra jött Zsófi, és Andris azt mondta, hogy pisiljük le a hátát - magyarázta Petykó.
- Andris ezt mondta? Andris, aki nem beszél? - (megkésett beszédfejlődése van és bár már elkezdődött valami de még dekódoló kell hozzá) tettem fel a kellemetlen leleplező kérdést.
- Hát nem mondta de ezt gondolta - vágta rá pillanatnyi töprengés után az én elsőszülött kisfiam. Ennek a gyereknek mindenre van egy válasza.
- Akkor te nem is pisilted le csak Andris? - faggattam tovább.
- Hát amikor végeztem a pisiléssel és kiráztam a kukit akkor pont ott volt Zsófi és egy csepp ráesett a hátára.
- Rendben...nincs több kérdésem.
Nagypapa kapott egy rongyot és vidáman nekilátott szegény megszégyenített Zsófi bundájának tisztításához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése