Már pedig moziba megyünk!

Elmentek a fiúk nagymamáékhoz hétvégén, mert hétfőn, azaz ma megműtötték a lábam. Majd arról is írok de nem most. Kicsit besűrűsödtek az események...
Két szóval szabadok voltunk vasárnap! Huráááá!

Pánikszerűen tört rám a kérdés: Mit csináljunk? Ki kell használni a nagyon ritka alkalmat.
Menjünk moziba! Ott már rég voltunk és nem kell hozzá különösebb előkészület.
Na, mit nézzünk meg...böngésztem a műsort.
Peti az új Tom Cruise-os filmet akarta, de nekem semmi kedvem nem volt egy újabb űrlényes-pusztítós-háborús- világmegmentős filmhez. Ilyen filmet már annyit készítettek. Ráadásul Tom Cruise-t sem kedvelem, bár remek színész.
Találtam ínyemre valót, egy brit filmet négy emberről, akik öngyilkosok akarnak lenni csak éppen egy időben, egyszerre futnak össze a felhőkarcoló tetején és adnak még maguknak egy kis időt...
Ez mégiscsak egy emberibb történet és viccesnek is tűnt a bemutatója.
Petinek persze nem tetszett.

Végignéztem az összes többi film bemutatóját de nem jutottunk közös megegyezésre.
- Hát akkor ne menjünk moziba csak a városba nézelődni - javasolta férjecském.
- Márpedig moziba megyünk ha belegebedek is! Olyan régen voltunk - mondtam bosszúsan.
Erre mondják, hogy rágörcsölt a témára?
- Jó, akkor legyen az űrlényes! - nyugodtam végül bele. - De remélem feliratos és akkor legalább angol nyelvleckének jó lesz.
Egyébként is jobban szeretem eredeti nyelven nézni a filmeket.
Hát nem, szinkronizált! Áááá! Nem baj, menjünk!

Beraktam a körömreszelőmet a táskámba, hogyha nagyon unatkoznék a film közben legyen mivel elütni az időt. Majd reszelgetem a körmöm a félhomályban.

Hatalmasat tévedtem.
A film egyáltalán nem az amire számítottam. Nem a szokásos séma. Bár itt is a végén egyetlen ember és persze amerikai menti meg a világot, de magára maradva, nem dicsfénnyel övezve, csendben teszi a dolgát és megy az elkerülhetetlen felé. Nem a háború esztelen pusztítására, a vérontásra épül a történet és a látvány elsősorban. A film alapötlete is tetszik és sok a poén és persze hogy van lassan szövődő szerelmi szál is.
Az kell minden háborús történetbe, különben a női nézőknek az égvilágon semmilyen élvezetet nem nyújtana a film. Már a Csillagok háborújába is 30 évvel ezelőtt azért rakták bele Harrison Fordot, hogy a gyengébbik nem képviselői is beüljenek a moziba megnézni a filmet :-)

Szóval végül jól alakult a vasárnap.
És a körömreszelés estére maradt :-)