Az iskolai papírgyűjtésre siettünk a megrakott autóval reggel. Andris a hátam mögött ülve mélyen hallgatott mígnem kibuggyant belőle a kérdés:
- Anya! Ez melyik kezem?- emelte a magasba az egyiket.
Hát... tükörből ,ciki-nem ciki, nem tudtam rávágni gyorsan. Nekem a mai napig át kell hogy fusson az agyamon ilyen kérdésnél, hogy ezzel a kezemmel írok, akkor ez a jobb. Ez villám gyorsan megtörténik. Ne gondolja senki, hogy perceket töltök el egy egyenrangú útkereszteződésnél mondjuk, de ha nem gondolom végig fél másodperc alatt, akkor egyszerűen nem tudom, vagy csak tippelek.
A férjemet is mindig megkérem ha én vezetek, hogy nekem ne azt mondja, hogy itt jobbra vagy balra, hanem mutassa hogy erre vagy arra, mert a periférikus látásom viszont kitűnő...ha már a képességeimnél így leragadtam.
Így Andris kérdésénél hátrafordultam gyorsan majd vissza, futtatás és mondtam, hogy:
- Az a jobb kezed.
- Ó néniknek ( óvó néniknek ) fordítva van.
- Igen? - kérdeztem meglepetten.
- Igen! Tényleg. Fordítva van kinőve nekik. Úgy születnek!- mondta nagy szemekkel bólogatva.
Vajon honnan vette? És milyen gondolatok cikázhatnak még egy négyéves fejében?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése