Nem tudom megmagyarázni. Egyszerűen rossz érzésem lesz tőle, befeszülök, nem tudok normális, előnyös képet vágni éppen ezért 99%-a a rólam készült képeknek rossz. Éljen a digitális kor! Sorra törlöm is ki őket a férjem háborgása ellenére. Őt pedig mihez tartás végett egyszer meg is fenyegettem, hogy beperelem ha még egyszer képet tesz fel rólam a világhálóra az én engedélyem nélkül. Azt meg nem nagyon kap, akármilyen kedves családi kép is.
Egyenlőre két fotó van amire rá tudok nézni. Az egyik a gimis tablóképem, a másik pedig az ami itt is látható.
Persze a gyerekkori képeim cukik, semmi bajom velük. Azok nagy részén viszont vagy sírok, mert nem akarom hogy lefényképezzenek, vagy látszik, hogy nemrég még sírtam, vagy csak egyszerűen a rémület ül az arcomon.
Itt van néhány bizonyíték.
 |
| Szilvi oson hátha nem veszi észre a fényképész. |
 |
| Észrevettek. Sírás és menekülés kifelé a kedvencek oltalmában. |
 |
| Na jó! De csoki ide vagy oda, nem fogok jó képet vágni! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése