2015. május 29., péntek

Rövidzárlat(ok)

Helló, szia!

Mostál már ki egy zacskó háztartási vattát? És töltöttél már fel teával vasaló víztartályát?
Mondd, hogy igen!
Találnom kell rá magyarázatot.
Fáradság, figyelmetlenség, szórakozottság? Valamelyik vagy mindegyik.

Vattát úgy lehet kimosni mosógépben, hogy beleteszed és aztán elfelejted.
Amikor végre sokadik próbálkozásra eszembe jutott a boltban, hogy az arcom esti pepecselésére használt vatta elfogyott és venni kell, akkor már nem kockáztattam meg, hogy elöl hagyom és a gyerekek esetleg mindenfélére felhasználják mire észbe kapok. Így a két mosás között szellőzés és száradás céljából nyitva hagyott felültöltős mosógép üres dobjába beállítottam. Gondoltam majd keresek neki normális helyet, de most még olyan nagy a zacskó, hogy sehova nem fér a fürdőszobában...kivéve a mosógépet.
Másnap munkából hazaérve rögtön hozzáláttam a második műszaknak, az otthoninak és habozás nélkül felcsaptam a szennyes tartó fedelét és behajigáltam a koszos ruhákat a gépbe. Jól megraktam...fekete és sötét színű ruhákkal. Ha még mindig menne a mosógép, akkor sem kapcsoltam volna, hogy a vatta is ott pörög a ruhákkal. De szerencsére megállt miután elvégezte a programot és így az üres, alaposan kimosott zacskó látványa a mosott ruhák tetején előhívta a memóriából az engramot, azaz emléknyomot...
Rövid szitkozódás és önsajnálat után rácsodálkoztam, hogy milyen nagy térfogat változtatásra képes ez az anyag. Az összes kijött a zacskóból, hatalmas, egymásba kapcsolódó pamacsokra változott. Az anyatestről leszakadó apró szálacskák pedig betelítették a fekete pólókat.

Hogy kerül a tea a vasalóba?
Hát ez sem bonyolult.
Mindig este vasalom ki a másnapra szánt ruhákat a családnak. Közben tévét nézek, mert a gyerekek már alszanak, vagy bambulok, nézek üres tekintettel a gyűrődésekre, vagy éppen mélyenszántó gondolataimba merülök. Ha kifogy a víz a vasaló tartályából, akkor csak hátranyúlok a gyerekek asztalon hagyott vizes palackjáért és azzal töltöm fel. Egyik alkalommal viszont mézes citromos teával töltöttem fel víz helyett a kis palackokat a vacsorához és szokásomhoz híven, automatikusan nyúltam értük pár órával később, mikor elfogyott a gőz a vasalóból. Kellemes karamell illat csapta meg az orromat. Mi ez? Pár másodpercbe beletelt mire összeállt a kép a fejemben.

Veszélyes üzem a háztartás kérem szépen.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése