Nincs hiány belőlük a mi családunkban. Meg vagyok támogatva ebben a témában anyai és apai ágról is.
Évekkel ezelőtt egyet már levettek az arcomról. Kivágták. Bár a mogorva doki első szava a köszönés után az volt, hogy "Heg marad!" , azért mégis alig észrevehető.
Most inkább a maszek vonalat választottam és magánrendelőbe mentem. A bőrgyógyász ajánlott egy plasztikai sebészt.
Hát ez a doki egy villám. Már az időpont egyeztetésnél szóltak, hogy úgy készüljek, hogy ha nem szikés az eset akkor meg is csinálják rögtön. Mivel az előzőhöz hasonló volt mindkét anyajegyem így én majdnem biztos voltam benne, hogy vágni kell ezeket is.
Arra készültem, hogy megbeszéljük milyen teendők vannak, ehelyett rögtön le is kapta mindkettőt. Szerinte a lézeres eltávolítás a jobb, mert szebben gyógyul. A bőrgyógyász épp az ellenkezőjét mondta.
Én meg megmondom melyiknek van igaza egy-két hónap múlva.
Kedves volt és mindent részletesen elmagyarázott. A tempó amit diktált meg pontosan nekem való, a világ legtürelmetlenebb jegyében születettnek.
Vajon minden sebész olyan gyorsan dolgozik, mint ahogy a róluk szóló sztereotípia tartja " Előbb vág, és csak utána kérdez" ?
Gyerekkoromban Nagykátára kellett menni a rendelőintézetbe ha sebészeti bajunk volt. Egy hírhedt, idős sebész dolgozott ott, Dr. Hangódi. Hát ő igencsak táplálta ezt az általános véleményt. Mikor az egyik nagybácsikám, Vígh Pista bácsi lábujjára ráesett valami és a köröm rajta lilára változott és fájt is, akkor ellátogatott Hangódi rendelőjébe. Megmutatta neki a lábát, a doki meg ránézett és se szó se beszéd lerántotta a körmöt róla. Pista bácsinál türelmesebb embert nemigen találni még a buddhista szerzetesek körében sem. A sebész csak annyit kérdezett, hogy:
- Na, fáj-e még a körme?
- Az már nem Doktor Úr... csak a helye - volt a kimért válasz bácsikám részéről.
Most tátong két nagy kráter az arcomon. Még jó, hogy megkért rá a doki, hogy ne ijedjek meg a látványtól, ami az első pár napban mutatkozik... mert nem valami szívderítő.
A gyerekeknek az oviban legalább tetszett. Százszor el kellett mesélnem, hogy mi az a fehér krém az arcomon, és hogyan vágták le, és hogy miért nem fáj és a többi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése