Péntek sem ment úgy, ahogy el volt tervezve de minden tökéletesen szerveződött magától...
Sokszor megtervezem a napjaim és csak a bosszankodás van ha nem úgy sikerül, máskor meg csak teszem a dolgom egymás után ahogy jönnek és tök jól megoldódnak erőlködés nélkül.
Első nap az iskolában. Ez volt tegnap.
A tájékoztatás és beiratkozás után kiderült, hogy felmentést kapok informatikából. Legalább ennyi haszna van a műszaki főiskolás végzettségemnek. Így délutánra már nem is kellett bent maradnom, mert pont aznap tartották az informatikás blokkot. Gondoltam, azért megnézem milyen és maradok az első szünetig. Gépeket is pakolt ki az előadó a padsorokba....hátha lesz valami hasznos. Nem mintha nem férne rám némi ismeretszerzés ebből a témából. Egyrészt, mert én még a múlt században tanultam, még csak nem is informatikát hanem számítástechnikát, másrészt a DOS óta sok minden történt. Meg egyébként is a kapcsolatom ezzel a világgal Petőfi Sándor szavaival élve "...csodállak, ámde nem szeretlek,". Erősen csak felhasználó vagyok és ezen belül is csak azt sajátítom el, ami kell az életemhez.
Amikor viszont hozzáfogott a tanár és elkezdte a bit-byte-szoftver-hardvert, akkor már éreztem, hogy le kellett volna lépni.
De milyen jó, hogy nem tettem...
A beiratkozás és a gyakorlati oktatásról szóló tájékoztató közötti lélegzetvételnyi szünetben felhívtam a kislakásom közös képviselőjét. A felső szomszéd megint beáztatott és nem jutok vele dűlőre, mert olasz és nem is sűrűn van otthon, és a kapcsolattartó összeveszett velük így nem segít. Pont visszahívott a "...kimeneti és bemeneti egységek..." alatt. Kimentem az előadásról, hogy felvegyem. Kezébe vette a k.képviselő a dolgot. Kiment, megnézte, szerelőt hívott, legyek 3 és 4 között a lakásban. Ha elindultam volna haza az izgalmas számteck. előadás helyett, akkor már a hévről kellett volna visszafordulnom. Így meg csak a szomszédba kellett átsétálni, mert a suli az Erzsébet krt. 7-ben van, a lakás meg pont átlósa szemben a 14-s számban.
Mivel a személyit, lakcímkártyát stb. adatellenőrzés céljából összeszedték, még ezeket is vissza kellett szerezni. Megkerestem a tanulmányis nőt és pontosan az én aktámnál tartott, amikor köszöntünk egymásnak. Még két másodperc és már adta is kártyáimat vissza. Visszaültem az előadásra, nem akartam pofátlanul összepakolni és elindulni, mikor még tart az óra. Az első szünetben léptem le.
Enikő, akivel mentem, szintén felmentést kapott és hazament már korábban, viszont pont az esernyőjét ott felejtette így a szakadó esőben jól jött nekem és nem áztam meg.
Volt még két órám a szerelő érkezéséig. Elsétáltam a lízingelt esernyővel a legközelebbi könyvesboltba és vettem a gyerekeknek egy-egy könyvet. Petykónak a Rumini egy új kalandját. A nyáron felolvastatta velem esténként az egyik Rumini regényt. Andris meg egy klasszikus mesékből álló könyvet kapott. Magamnak meg egy erőszakmentes kommunikációval foglalkozó könyvet vettem.
Visszamentem a kislakásba és vártam...közben kiderült, hogy Peti nem tud időben menni a gyerekeket összeszedni a suliból és az oviból. A szerelő késett kicsit, négy után jött, így én sem voltam biztos, mikor érek haza. Meg sem néztem az órát, mikor elindultam hazafelé csak szedtem a lábam. Pont elértem a 16.38-as hévet. Kerepesi megállóban átültem a kocsiba és rohanás a gyerekekért. Pénteken hamarabb kiürül a napközi és az ovi. Hazafelé az autóban felhívtuk apát, hol tart? Mert a pékségbe kellene kenyeret venni. Pont ott tartott. Ez is kipipálva.Gyerekek nagyon örültek a könyveknek és este még pont egy ujjnyi merlot-t tudtam inni a hetekkel ezelőtt felbontott palackból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése