Csak a titkárságomon keresztül

Tegnap csörgött a vezetékes telefon.
Hacsak nem állok közvetlenül mellette, esélyem sincs rá, hogy én vegyem fel.
Rohan a két titkár, ordítva hogy "én!!!-nem, én!!!".
Ha a kedves telefonálónak szerencséje van, akkor Petykó ér oda előbb és vele szót érthet, ha nincs szerencséje akkor Andris kiált a telefonba, hogy " Hia!" és ennyi, mert Andrisomhoz még szótár kell.
Szóval Petykó fogadta tegnap a hívást:
- Ki az?
- ..........
- Most nem, mert anya meg én megyünk úszni, apa meg Andrissal boltba megy.
- ..........
- Jó! Szia!

Lerendezte.

- Ki volt az? - érdeklődtem kicsit félve.
- Valamelyik Éva a szomszédból.

Minden szomszédunk Éva, csak a férjeik alapján szoktuk emlegetni őket. A Gyuri Évája, a Géza bácsi Évája,  István Évája és a Joel anyukája Éva.

- És melyik Éva, és mit szeretett volna?
- Azt nem tudom melyik volt, át akart jönni játszani, de mondtam, hogy most nem érünk rá.

Komolyan...még pár év és felérik a felső polcot is a konyhaszekrényben és akkor már tényleg semmi szükségük nem lesz rám...