Olyan furcsa volt ez a nap...
Már kora reggel kezdődött azzal, hogy amíg lustálkodtam egy kicsit és bámultam az ablakot egyszer csak dobbantott pár erősebbet a szívem (sajnos szokott) és még utána is a torkomban éreztem a szívdobogásom néhány percig. Pedig a lustálkodás nem éppen megerőltető tevékenység. Megittam a reggeli zöld teám, aztán elmúlt.
Mielőtt oviba vittem volna a fiúkat, találtam egy rövid animációs filmet, ami nagyon szép és megható történet volt egy beteg kisfiúról és egy kislányról. A kisfilm végén meghal a fiúcska. Hát, talán nem ezzel kellett volna indítanom a napot. Végig sírtam a tízperces mesét.
Miután visszaértem az oviból észrevettem, hogy a kert végében egy nagyon legyöngült idei kis veréb hevert a fűben. Alig volt már benne élet.
Mi van ma?
Fogtam a tenyeremben pár percig, mintha megnyugodott volna, becsukta a szemét és még lassabban nyitogatta a csőrét. Beraktam egy biztonságos árnyékos helyre.
Mielőtt munkába mentem gondoltam angol nyelvlecke gyanánt nézem még pár percig a CNN-t. Hát nem dobta fel a hangulatomat a maláj gép tragédiája, bár kívülállóként ez inkább megdöbbentő, mint tragikus élmény.
Ma zártuk az ovit, az egy hónapos nyári szünet elkezdődik holnaptól. Ez tulajdonképpen jó hír, de valahogy mégis csak vonszoltam magam egész nap, minden a búcsúzkodásról szólt.
Az autóban is kicseréltem még reggel a Robbie Williams CD-t a mélabús Amy Winehousra...
Hát...mindent összevetve elég lehangoló egy nap volt...
Nem baj. Éjfélkor letelik a 24 óra és új nap kezdődik...remélem reggel felébredek :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése