Aki mondja másra...

Petykó iskolatáborban töltött egy hetet a nyáron. Minden nap próbáltam megtudni, milyen volt a napja, mit csináltak, hogy érezte magát stb. Most még hagyja, hogy faggassam. Pár év múlva már lehet, hogy úgy járok én is mint az egyik régi kolléganőm az OTTO-ban, akinek a kamasz fia az ehhez hasonló anyai érdeklődést és kíváncsiskodást úgy rázta le, hogy közölte anyukájával: " Jó, akkor hármat kérdezhetsz!".
Petykó ha már nagyon unja, akkor legfeljebb annyit mond, hogy " Nem emlékszem már!".
De legkésőbb este, lefekvésnél magától elmondja az aznapi fontos történéseket.

Egyik este arról mesélt, hogy két fiú csúfolja a táborban. Azt mondják rá, hogy " hülye, meg fasz", és még dalt is írtak és azzal piszkálják.
Összefacsarodott a szívem ahogy a szomorú kis arcát néztem...
Persze, hogy az első hirtelen gondolatom az volt, hogy el kellene kapni a kis......fiúkat. De nem mindig az anyai véres védelmezőösztön a leginkább célravezető. Így elvetettem az ötletet.
Felajánlottam neki, hogy ha nagyon rosszul érzi magát a táborban, akkor bejöhet velem a munkahelyemre arra a maradék két napra. A válasz megnyugtató volt: "Á nem, mert akkor lemaradok a számháborúról meg a strandolásról.".  Ezek szerint olyan mélyen nem bántja a dolog, de nem hagytam annyiban. Ha már itt a lehetőség, elemezzük mi is ez a csúfolódás.

Azt már óvodás korában megbeszéltük, hogy a legjobb módszer a csúfolódók ellen az ha nem veszünk tudomást róluk. Mintha ott sem lennének. Még akkor is a belülről rosszul esik és nem tetszik, akkor se mutassuk ezt ki, mert akkor ők győznek. Hiszen azért csinálják, hogy felbosszantsanak, hogy szomorúnak lássanak. Nem szabad ezt az örömöt megadni nekik, úgy kell tenni mintha nem is léteznének, mintha nem is hallanánk őket, mintha nem is látnánk őket. Ha ezt sikerül megtenni akkor mi vagyunk az erősebbek és a győztesek, és mivel nem érnek célt, így előbb utóbb abba is hagyják. Ezt már ekkor megértette Petykó és mesélte is néhányszor, hogy így tett az oviban. Úgy láttam, elégedett volt a technikával.
Nekem gyerekkoromban ezt sikerült tökélyre fejlesztenem és mindig működött. Még elismerést is kaptam egy alkalommal a fiúktól nyolcadikban egy osztálykirándulás alkalmával.
Épp a nagyon csinos K.Kriszti osztálytársamat piszkálták, cukkolták az udvaron a fiúk, aki lányos nyávogással és mosolygós szemekkel reagált: "Naaa, hagyjatok már!" , ami már egy 14 éves hímneműnek is egyértelmű felkérés a folytatásra. A sokadik nyávogás után valamelyik fiú szembesítette: " Ha nem tetszik, akkor miért nem csinálod azt, amit Szilvi szokott?" Ott ácsorogtam a közelben és dagadtam a büszkeségtől :-).
Szóval a technika megvan ellene, de elemezzük ki őket, a csúfolódókat - gondoltam - hátha az még inkább segít a lelki immunitás erősítésében.
- Milyen gyerekek ezek, akik csúfolnak? - kérdeztem tőle.
- Hát nagyon rosszak. Mindig rájuk kell szólnia a tanító néninek. Vadak, meg buták is - fejcsóválva mesélte.
- Akkor lehet, hogy az bosszantja őket, hogy te okos vagy és kedves, és a tanító néni is nagyon szeret téged? - vezetgettem mélyebbre - ők meg nem ilyenek és rosszul érzik emiatt magukat és inkább el szeretnék rontani a te kedvedet is.
Bólogatva osztotta a véleményem.
Fel akartam vidítani.
- Képzelj el valami vicceset. Valamit, ami ezekkel a fiúkkal történik mikor csúfolnak és jót nevetsz rajta.
Mivel a puki a legvidámabb még mindig....borzalmas...így nem csodálkoztam, hogy azt találta ki, hogy apa jól lepukizza őket. Meg valami kamion is jön és az is jól lepukizza őket. Nagyon jól szórakozott és fokozta tovább még mindig az alsó testtáji hangokkal.
- Na jól van! Legközelebb, ha eszedbe jut mikor valaki fel akar bosszantani, gondolj erre!
- Jó, jó! - mondta széles vigyori arccal.