Tegnap volt pontosan hat éve, hogy Petykó fiam megszületett. Az a nap is vasárnapra esett.
Szombaton már voltak görcseim, de nagyon enyhék. Éppen ügyeletes volt a doktornő, akinél szülni szerettem volna, de ő úgy gondolta, hogy nem kell még bemennem. Aztán éjjel sem múltak a görcsök, de nem voltak különösebben fájdalmasak. Gondoltam is, ha ez a szülés akkor jól elleszek vele, de aztán hajnalban már menni kellett. Szegény doktornőnek pont lejárt az ügyelete reggel fél nyolckor, amikor én megjelentem. Sajnáltam, nem szeretek kellemetlenkedni, még ha fizetek is érte.
Kedves volt, mondta, hogy osszam be az erőmet, mert első baba, délután öt óránál előbb nem valószínű, hogy megleszünk. Na, gondoltam magamban, én addig biztos, hogy nem fogok itt tötyörészni, de mondani azért nem mertem, végül is nem csináltam ilyet korábban még :-)
De nagyon jól éreztem, 12.38-kor végeztünk, Petykó kibújt és mindenki mehetett a dolgára :-)
A második terhességemnél, már nem volt választott orvosom. Úgy gondoltam, hogy ezért én nem fizetek senkinek, én csinálom a nehezebb részét. Nem mondom, ha komplikációk lettek volna a terhesség alatt, akkor felkértem volna valakit, hogy pátyolgasson, de minden rendben ment. Az ügyeletes orvos pedig kifejezetten aranyos és vicces volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése