Az anyaság, apaság nem egyszerű történet és tényleg csak az tudja igazán miről beszélek, akinek van gyereke.
Nekem is voltak terveim, elveim mielőtt belevágtam. Ma már csak technikáim vannak a különböző helyzetek és problémák megoldására.
Szép és nemes feladat sok örömmel, aggodalommal, poénnal, türelem próbával, felelősséggel és majdnem nulla szabadidővel.
Most is például miközben próbálom megírni ezt a bejegyzést Andris fiam a fekete nagy legós dobozzal a fejére fordítva, konkrétan vakon jön fel a tetőtérre vezető lépcsőn, közben huhog. Ha megbotlik, 19 lépcsőfokot gurulhat lefelé, vagy ha nincs ekkora szerencséje, akkor a fordulóban kiszáll az ablakon. Szerencsére megértette, hogy ez nem volt jó ötlet, így lefelé menet a gravitációra bízva leküldi a dobozt előre :-(!!!
Vagy ma délelőtt elővették az udvaron a kis műanyag medencét, amit nyáron megtöltök vízzel és ezután nagyon rövid idő elteltével majdnem ugyanolyan állagú sár lesz mind a medencében mind a közeli homokozóban. De ez nem baj, mert a sárral sok mindent lehet csinálni és jókat lehet játszani. Kimosni meg kilehet a ruhát is meg a gyereket is. Én a kert másik végén metszettem a sövényt és onnan figyeltem a fejleményeket. Andris Petykó bringájáról leszerelt gumiabroncsot húzta a derekára úszógumi gyanánt és így feküdt bele az igen koszos kismedencébe. Gondoltam azt játsza, hogy fürdik. Majd el kezd kiabálni, vizet akart a medencébe. Visszaintegettem a kert végéről, hogy nem-nem, nincs víz ilyen hidegben, majd nyáron.
Toporzékol, hogy de igen és látom, hogy veszi le a meleg pulóvert. Nem volt mit tenni oda kellett mennem. Hát akkor láttam csak, hogy már a cipőt is levette és komolyan gondolta, hogy fürödni fog kint a kertben március idusán. Az az ésszerű érv, hogy hideg van és megfázik nem győzte meg. Így maradt a hiszti. Az meg engem nem érdekel. Ennyiben maradtunk.
Szegény szomszédok...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése