Ez a kedvenc évszakom, főleg a maihoz hasonló idő. Süt a nap, de kell még a meleg pulóver. Ezt imádom.
Elő is vettem a bringát, de csak a COOP boltig gurultunk le a fiúkkal, mivel erre is legalább egy órát kell szánni annak ellenére, hogy egy kilométernél messzebb szerintem nincs. Andris ült a hátsó ülésben, a kormánylapát. Időnként akkorákat hajol meg fordul ott hátul, hogy teljesen megfeszülök az ellenkormányzásban. Petykó már szépen teker a bicikliével előttem.
Széphegynek (Kerepes egyik része) pont a tetején lakunk, így lefelé csak a fék kopik. Na, visszafelé erőpróbáló az út.
Megvettük a boltban a tűzijátékos gyertyát Petykó szülinapi tortájára és egy zacskó puffasztott rizst. Jól jön az még, gondoltam.
Egy ideig jól tekerhető az út visszafelé, de aztán jön a kegyetlen hegymenet. Alföldi gyerek vagyok, én sem bírom idegekkel, hogy erőlködöm de mégsem haladok. Petykó meg végképp begurul ilyenkor. Ezért gyorsan tolásra váltunk. Aztán jön a nyekergés a kisfiam részéről, hogy jaj miért kellett biciklivel jönni, meg hogy most már cseréljenek Andrissal, mert eddig ő csak ült most biciklizzen ő. A Szabó Magda emlékműnél kénytelen voltam megállni, mert Petykó nem volt hajlandó pihenés nélkül tovább menni. Leültünk a padra és megettük a puffasztott rizst. Innen már alig háromszáz méterre lakunk.
Otthon a gyerekek szerencsére találtak maguknak elfoglaltságot a kertben, így tudtam kertészkedni egy kicsit. Ez a kedvenc kikapcsolódásom. Megnyugtat, kellemesen elfáraszt és a végén leülök a hintaágyra és gyönyörködöm a növényekben. Ha még egy nagy bögre teát is ihatok ücsörgés közben az már maga a Mennyország :-)
A kölesgolyó vagy ilyesmi muszáj hogy legyen nálunk, m vagy farkaséhesek az ovi után vagy "csak" megpihennek biciklizés közben :))
VálaszTörlés