Nem szeretek orvoshoz menni, éppen ezért nem is szoktam. Nem tudom mi a bajom ezzel. Talán az, hogy rá kell készülni, időpontot kérni, elmenni, várni, meg várni, meg még egy kicsit várni.
Nem vagyok a türelem mintapéldánya.
Két esetben megyek el: ha a testem olyan tüneteket produkál, hogy nagyon megijedek, vagy ha sikerül valakinek jól megijesztenie.
Hetek óta, nem... hónapok óta halogatom a fogorvost, a nőgyógyászt és a klinikát ahol a visszeres lábamat szeretném megműttetni. Tegnap elhatároztam, hogy munka után mindenkit körbe telefonálok, úgyis az új uszodát is fel kellett hívni Petykó tanfolyama miatt.
Naptárammal készenlétben belevágtam hát a nagyszabású időpont egyeztetésbe.
Csak a délelőttös hetek jók, csak munka után, ja és persze végezzek mire a gyerekekért kell menni az oviba.
A fogorvos viszonylag könnyen ment, rendelőintézetben annyi könnyebbítést adtam az előjegyzést készítő néninek, hogy nekem teljesem mindegy melyik nőgyógyászhoz ír be, úgysem ismerem egyiket sem, csak az időpont legyen nekem megfelelő. Arra a kérdésre, hogy mikor voltam utoljára rákszűrésen majd inkább nem válaszolok. Szerintem 6 éve, amikor Petykóval voltam terhes. Andrisnál elsumákoltam. Most is csak azért jutott eszembe, mert az egyik rokonomnál szerencsére időben elcsípték a méhnyakrákot.
Aztán jött a klinika. Mivel határozott elképzelésem van, hogy mikor akarom a visszérműtétet, nem árt időben elmenni és megbeszélni amit ilyenkor kell. Ők persze 8-16-ig fogadnak új pácienseket, így egy nap szabadságot erre rá kell áldozni.
A nagy egyezkedésnek az lett a vége, hogy minden egy ugyanazon hétre lett rakva.
A május 5-vel kezdődő hetem sűrű lesz. Kedden munka után fogorvos, szerdán klinika Pesten, pénteken munka után nőgyógyász.
Legalább gyorsan túl leszek rajta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése