Nagyon következetesek, ha egyszer belekezdtek, nem hagynak ki egyetlen napot sem. Pedig én korán kelő típus vagyok, de Maslow piramisának alsó, fiziológiai szükségleteket felsoroló szintjén nálam most csak az alvás alvás alvás szerepel.
Szombaton nagypapa figyelmeztetett minket, hogy ne felejtsünk el éjjel kettőkor felébredni és átállítani az órákat háromra, mert azt ügye éjjel kell :-) Nekünk ilyen vicces nagypapánk van.
Ez az állítgatás megoldotta a korán kelés pszichés oldalát, mert így a gyerekek fél hétkor kelnek. JUHÚÚÚ!!! Sokkal jobb, de tényleg. A tévé bekapcsolását és a mesecsatorna megkeresését már rég megtanítottam nekik, így van még cirka félóra heverészésre amíg eszükbe nem jut, hogy éhesek.
A héten fokozza az alváshiány tüneteit, hogy Andriskám beteg és minden éjjel sírva ébred, mert felmegy a láza. Valamikor éjjel kettő és négy között lázat mérek, -csillapítok, orrot porszívózok, hallgatom a szörcsögését amíg el nem alszik újra, majd átvánszorgok az én ágyamba, ahol a férjemen levezetem a fáradság okozta feszültséget és óvatosnak nem mondható módon megpiszkálom, hogy most már aztán ő se horkoljon, mert ALUDNI AKAROK!
Vasárnap az én alvós napom. Évekkel ezelőtt beosztottuk Petivel, hogy hétvégén felváltva pihenünk. Egyik nap ő alszik ameddig akar, másik nap meg én. Erre azért volt szükség, mert Petykó nagyon rossz alvó baba volt és másfél évnyi kialvatlan éjszaka után, már kezdtem nagyon rosszul érezni magam. Nem is volt tesó tervezve, csak miután kezdtek normalizálódni az alvási szokásai :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése