Már három éve laknak nálunk, és nagyon megszoktak minket. Tőlem egyáltalán nem félnek. De lehet hogy ők már leszármazottak. Nem tudom hány évig él egy ilyen állat.
Mindenesetre ma úgy gondoltam, ideje elnevezni őket. Pierre és Sophie. Ezt a nevet adtam nekik.
Aztán találtam egy hátán vergődő cserebogarat. Oda dobtam eléjük, mert nagyon úgy nézett ki, mint aki agonizál. Gondoltam neki már úgy is mindegy, így legalább értelme lesz a halálának.
Sophie rögtön rávetette magát és falatozni kezdett pár lépéssel arrébb a bokor tövében.
Pierre be volt lassulva és tovább süttette a hátát a reggeli gyenge napsütésben.
Aztán kapcsolt, hogy neje talán nem hagy neki semmit az ízletes reggeliből és utána eredt.
Asszonyka meg gondolta szerezz magadnak ha éhes vagy és nem adott neki egy falatot sem.
Majd megunták a paparazza-t, aki én vagyok és közös egyetértésben távoztak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése