Már megint világít ez a tulajdonképpen jót akaró de általam nem szívlelt kis narancssárga.
Az előző autónknál tudtam, hogy ha felvillan akkor még körülbelül 50 km-re elegendő benzinem van.
És ezt jól ki is használtam. Peti is csodálkozott egyszer kétszer, hogy ennyi kilométert még soha sem ment egy tankkal, mint én :-)
A mostani autónk viszont rejtély számomra. Nem tudjuk mennyit tart még magában, amikor az üzemanyag jelző figyelmeztet. Én meg nem túl okos szokásomnak megfelelően kerültem a benzinkutakat mindaddig, amíg meg nem leckéztetett tavaly nyáron.
Napok óta világított a kis töltő állomás a műszerfalon, de én csak az oviig mentem, meg a Coop boltba, ja meg elugrottam az Auchanba stb...Szóval csak szaladgáltam vele ide-oda, de ahogy azt mondani szokták "Sok kicsi sokra megy".
Épp a Lidl-be mentem a gyerekekkel, amikor pontosan a bolt bejáratánál akaratom ellenére elhallgatott és leállt. Rögtön tudtam, hogy utolért a végzet. Azért tettem egy gyenge próbálkozást, de nem mozdult.
Hát... nem vagyok az a pánikolós fajta és örök optimista lévén még szerencsésnek is éreztem magam, hogy ilyen jó helyen történt ez meg és nem mondjuk egy forgalmas kereszteződésben. Gyerekeket biztosítottam afelől, hogy semmi baj, anya ezt is megoldja. Kipattantam a kocsiból és a bejáratnál ácsorgó két fickót megkértem, hogy toljanak már el legyenek szívesek csak így egyenesen abba a parkoló állásba, mégse itt legyek az útban, amíg kerítek egy kis benzint az autóba. Csodálkoztak ugyan de készségesen segítettek.
Utána elsétáltunk a gyerekekkel az üzlet szomszédságában lévő benzinkúthoz. Ott is elmeséltem a kutas srácnak, hogy mi a bajom. Persze semmi nem volt nálam, és már mérgelődtem magamban, hogy most vehetek egy kannát is. Nagyon rendes volt a kutas, eltűnt vagy öt percre, mint később kiderült ásványvizes üres palackot keresett nekem, amibe tilos üzemanyagot tenni de most kivételesen ad két litert, hogy eljussak egy benzinkútig az autóval. Van egy graffiti mondás miszerint "több jó ember van a világon, mint rossz, csak a rosszak nagyobb zajt csapnak". És tényleg...:-)
Hát így esett, hogy megesett ez velem. Azóta több tiszteletet kap tőlem ez a kis figyelmeztető lámpácska.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése